The Final Goodbye

Kedves Gina,
tudom, hogy ezt a levelet valószinűleg már sose olvasod, de úgy érzem akkor is le kell írnom, ami bennem van.
Emlékszel, mikor megismerkedtünk? Az egyik álmomat teljesítettétek azzal, hogy rászedtetek elkezdjek focizni. Soha nem fogom tudni eléggé megköszönni.
Emlékszel az első edzéseinkre? A fele banda még csak labdába rúgni se tudott, de mi eldöntöttük, hogy mi leszünk a város első női focicsapata, ha törik, ha szakad:)
A foci volt, ami összehozott minket, és minden más, ami összetartott. A heti edzések és az utánna lévő dumapartik, csak mégjobban összehoztak minket. Lassan, de biztosan elválaszthatatlanok lettünk. Az edzésig lévő időt, vagy csak úgy mindig nálatok töltöttem. Az a sok hülyeség és álmodozás, amit mi leműveltünk. A "jövendőbelink" elemzése és a tervezgetések napirenden voltak, senki nem bírta ki a közelünkben. A közös "nyaralásaink" a mamádnál örökké felejthetelnek maradnak. A több száz kép a gépemen a hülyéskedéseinkről, ami mára már eltűnt, és eztörökké sajnálni fogom. A közös strandolásaink,hülyüléseink...

Emlékszel a több órás telefonbeszélgetéseinkre? A szalagavatóinkra? Én sose felejtem el:)
Sajnos ahogy ez általában lenni szokott a körülmények, a helyzet, az idő úgy hozta, mi is elszakadtunk egymástól. Te neki indultál a nagy világnak én elköltöztem és a saját lábamra álltam.
Mindketten éltük a saját világunkat, amik kicsit se hasonlítottak. A skype beszélgetések, a telefonok, a facebook beszélgetések egyre ritkultak. Emlékszel, mikor megbeszéltük, hogy majd kimegyek utánnad egy hétre Angliába? Aztán valahogy semmi se lett belőle. Te hazajöttél, én még mindig ki se láttam a munka, suli, foci mókuskerékből. Így megint elmaradtak a találkozók...
Még néha éltek a telefonbeszélgetések. Soha el nem felejtem, mikor a kórházból órákon keresztül beszélgettünk. Mikor a tüdőd újra rakoncátlankodott és infúziókat kellett kapnod.Órákig sétáltam a faluban, csak hogy nyugodtan beszélgethessek Veled...
Később még ritkábbak lettek a beszélgetések, s a Te szavaid után, kicsit kivontad magadat a forgalomból, miután rosszul voltál és depressziós lettél. Lefogytál és a mamádnál "bújkáltál", aki felerősített. Alig egy utcára voltál és mégis oly távol...
Aztán visszatértél, de a találkozásokból megint nem lett semmi. Tudom, hogy mindenhez két ember kell, de...
Még az anyum új esküvőjére is eljöttél gratulálni. Sose felejti, mikor azt mondtad neki: " Boldogabb menyasszonyt még nem láttál"
Tudod épp múlt héten jutott eszembe,be, hogy már Rád írok, mi van veled. Merre halad az életed...Csak a mamáinkon keresztül hallottam híreket rólad...
De tudod, hogy van ez..."Az a baj, hogy azt hiszed van időd."
Pedig nincs. Ezt sose szabad elfelejteni. Azt szokták, mondani, inkább bánd meg, amit kimondtál, mint azt, amit sose mondtál...
Hát én most sok mindent bánok, amit már soha se mondhatok el Neked. Legfőképp azt, hogy nem ragaszkodtam eléggé a találkozásainkhoz,  a beszélgetéseinkhez, az üzenetinkhez, hogy nem álltam melletted életed egyik legnagyobb harcában...hogy csődöt mondtam, mint barát...
Ma délután hosszú idő után újra találkozunk és nekem  végleg el kell majd engednem a kezed. Soha sem foghatja senki többé már és ezzel meg kell tanulnom együtt élni. Ahogy Te írtad nem olyan rég, hiányzik egy "csintalan" az életedből, nekem mindig is fog egy Gina az enyémből, akit senki se fog tudni helyettesíteni. Annyi mindent tanultam Tőled...
Egyet viszont megígérhetek, meg foglak látogatni...a Holt tengernél majd találkozunk ( ki mánsak jutna eszébe, hogy ott szórják szét...)
Annyiszor mondogadtad, hogy tudod, nem fogsz sokáig élni... Ezért mindent kipróbáltál, amit lehetett, minden hülyeségben, őrültségben benne voltál...Annyira könnyedén vettél mindent, hogy senkiben sem tudatosult, hogy ez egyszer bekövetkezhet...
De eljött és itt van. Ma végleg búcsúznom kell Tőled, pedig még csak el se köszönhettem...
Világ életedben harcos voltál...az utolsó pillanatig küzdöttél...ezt soha senki nem veheti el Tőled...mindig is büszke leszek Rád...

Örökké hiányozni fogsz, de tudom, hogy onnan fentről majd vigyázol ránk.

Ne feledd, a Holt tengernél találkozunk

Vivko