2015. április 17., péntek

Memories #2 - Hungaroring 2014 part 1

Hi everybody :)

 Már egy jó ideje érik ez a bejegyzés, de valahogy sose jutottam hozzá. De most végre itt is van :)
Elsősorban is mindenki saját felelősségre olvassa tovább ezeket a sorokat. Próbáltam reálisan ábrázolni a történéseket, bár már néhány dolog elhalványult. Remélem Ti is annyit fogtok mosolyogni, mint én a visszaemlékezése és az írása közben :D Jó vissza emlékezni erre a hétvégére, remélem az idei csak jobb lesz :P Tudom, hogy számos embernek lehet jobb élménye róla, érdekesebb, de ezek csak az enyémek és nem adnám semmiért sem :)
Öveket bekapcsolni életem legmozgalmasabb, legélménydúsabb, legviccesebb hétvégéje következik (legalább is számomra biztos:D) Remélem senki nem haragszik meg, ha jó sok képpel mesélem el ezt a hétvégét :) Sokkal hosszabbra sikerült, mint terveztem, ezért azt hiszem több részben kell megosztanom veletek, hogy ne unjátok el nagyon magatokat :)



Akkor kezdjük is az elején. A 2013-as Magyar Nagydíj után már tudtam, hogy ha törik, ha szakad ott leszek 2014-ben is. Dehát ismeri mindenki a mondást: ember tervez...Pár ismerősömmel már régóta terveztük, hogy együtt megyünk, mivel már az online világnak köszönhetően ismerjük egymást évek óta (és persze köszönjük meg Kiminek is ;), de még sose sikerült összehozni egy találkozást. A szállást sajnos aztán nem sikerült nekem megoldani, ezért én le is mondtam az F1 hétvégéről először, mivel a környezetemben sem találtam senkit, aki hajlandó lett volna eljönni velem. Még két héttel a futam előtt sem tudtam megyek e vagy sem :D ( jó vagyok,mi?!) De miért is kellene akárkihez igazodnom? Miért kellene bárki ahhoz, hogy eljussak oda, ahova szeretnék? Így fogtam magam és épp hogy a futam hétvége előtt vettem meg a jegyem és megbeszéltem a csajokkal, hogy minden reggel találkozunk Budapesten, én pedig szépen minden nap vonatozok. Igen, ez azt jelentette, minden reggel 5-6 között már vonaton ültem és 22-23 körül érkeztem haza. (én sem vagyok normális mi?!) Vasárnap estére már eléggé kimerültem elhihetitek :D

A Nagydíj hétvége nálam most kívételesen nem csütörtökön kezdődött., hanem szerda reggel a reptéren. Egy kis győzködés után (na jó nem is kellett annyira:P) már szerdán reggel Budapesten találtam magam a vonatból kiszállva, Fannira várva, akivel még életemben nem találkoztam, csak képekről. Az egész vonatúton amúgy azon gondolkodtam, vajon milyen hangjuk lesz a csajoknak, mivel eddig csak képekről ismertem őket :D
 Tehát 21 évesen erős "fangirlködésre" adtam a fejem, amit valószínű már évekkel ezelőtt kellett volna :D Dehát nem hagyhattam ki, egyszer mindenkinek át kellene élnie. Leírhatatlan érzés találkozni a "hőseiddel", akik miatt képes vagy hajnalban kelni és hétvégenként órákat tölteni a TV előtt. Persze kaptunk hideget, meleget, de felejthetetlen élmény volt :)

Szerda reggel a mi kis 7 fős csapatunk elindult a nagy "vadászatra" és végre találkozhattam a kis "családunk" egy részével, akikkel még sohase sikerült. Az egész hétvégémet Gabi kezeire bíztam, mivel ő már jártas volt az eféle dolgokban és kész terve volt, mikor, hol kell lenni. Már reggel elfoglaltunk magunknak egy oszlopot a reptéren, ami az "otthonunk" lett arra a napra :D Meglepődtem mennyi ember volt ott, ugyanazzal a céllal, mint mi. ( Gabi állítása szerint az előző évben sokkal kevesebben voltak) Foggalmam sem volt, hogy fog ez az egész kínézni és egy kicsit tartottam is tőle, mit fognak szólni. Nem vagyok az a típus, aki csak szó nélkül odamenne bárkihez is, de sikerült ezt is elsajátíttanom egy kicsit Gabinak köszönhetően :D (Innen is köszi, hogy már nem veszek el a hírességek között:P) Mivel Neki már volt tapasztalata, nagyjából tudtuk melyik járatról számíthatunk esetleg valami "ismerős" arcra. (Azt azért tegyük hozzá életemben először jártam bármyilen repülőtéren, foggalmam sem volt, hogy mennek ott a dolgok :D)
Mivel a járatok fel vannak osztva,(bár ezt gondolom mindenki tudta rajtam kívül :D) két kijáraton keresztül engedik ki az utasokat, így néha beosztottuk, hogy valaki átnézzen a másik felére, és riasszon, ha történne valami érdekes.
Egyáltalán nem zavart, hogy nagy részt "semmi" nem történt, mivel nagyon sok bepótolni valónk volt a csajokkal és végre személyesen is megismerhettük a másikat és az új arcokat :)

Időközben kiderült nálunk jóval fanatikusabb rajongók is tiszteletüket tették a reptéren, akik még a GP2-es, GP 3-as pilótákat is felismerték (ennyira azért nem követtem a tavalyi évet bevallom).
Daniel Juncadella
Az első nagyobb felfordulást egy srác okozta, akit közülünk senki nem ismert, ezért úgy döntöttünk, mi is beállunk a sorba kérni Tőle egy aláírást, hátha el tudjuk olvasni ki is Ő. Kissé ciki lett voln azt hiszem a többi embert megkérdezni :D De nem sokra mentünk vele, de én mindenesetre egy fényképet is lőttem Vele mielőtt még tudtam volna, hogy Daniel Juncadella mellett pózolok, aki  Force India tesztpilótája és a DTM-ben versenyzik a Mercedes színeiben. Amúgy nagyon aranyos és szimpatikus srác volt :) (itt kezdődött a pózolós karrierem :P)

Nico-tól ennyi tellett::)
A következő személyek, akik megtiszteltek a jelenlétükkel Esteban Gutiérrez, Nico Hülkenberg és Roman Grosjean volt, akik nem épp a jobbik lábukkal ébredtek fel azon a szerdán, az biztos. Őszintén szólva eléggé elment a kedvem az egésztől abban a pillanatban és kezdtem megbánni, hogy erre vállalkoztam. Mit is gondoltam? Hogy reagálnék én az ő helyzetükben, hogy nekem tetszene e, ha engem így lerohannának? Tegyük hozzá, tényleg voltak ott elég elvetemült emeberek, én általában eléggé meghúzódtam a háttérben. Esteban úgy elsietett ahogy tudott, pedig Gabi szerint előző évben nagyon aranyos volt és még beszélgetett is velük. Nico még annyi időre sem állt meg, mint legalább Esteban. Még a bőröndjeit is maga előtt tolta, hogy nehogy meg lehessen állítani. Hát tévedett :D De nem időzött nálunk túl sokat. Roman még meg is állt fényképezkedni, de eléggé sietősre fogta, de még az autónál sikerült elcsípnünk egy kis időre...
Esteban :)
Grosjean :)


Ezek után szerencsére csak jó dolgok történtek velünk, sőt :) A nap jóval az elképzeléseim felett teljesített az biztos :) Mielőtt elfogott volna minket a teljes kétségbeesés és csalódottság,(legalább is engem biztos :D) megjött a mi napi "hősünk", aki megmentette nekünk a napot, aki színt és napfényt vitt az életünkbe :) Sergio Perez úgy robbant be a napunkba, mint egy reménysugár. Rettentően aranyos, kedves volt és csak úgy sugárzott Róla a sok pozitív energia. Mindenkire szánt idöt, a mosolyt le se lehetett vakarni az arcáról és utánna a miénkről sem :)
Most mondja valaki, hogy nem volt édes :D 
Checo után jó pár órányi "üres" járat következett, de így is hamar eltelt az idő. Jó társaságban, gyorsan megy ;) Mivel az Olaszorsági járatról csak Mr. Mattiacci érkezett (aki tegyük hozzá nekem sose volt szimpatikus, nem sírtam, hogy leváltották), aki elsőre se tett jó benyomást. Rendes volt megáltt pár aláírast kiosztani a tökéletesen vasalt kék öltönyeben, amiben inkább nézett ki valami hajóskapitánynak, nem csapatfőnöknek, a törzshelyünket átettük a másik kijárathoz, mivel oda érkeztek az angliai gépek. Az egész napban talán a legjobb volt a várakozás. Sose tudhattad előre ki fog kilépni a kapukon. Amint megláttál pár csapatruhás emberkét, már megfordult a fejedben, hogy esetleg más is jöhet velük és már el is kezdtél izgulni vajon, hogyan lesz tovább :)
Én mondtam, hogy Ő az :D
 Miközben a kijáratnál vártuk a következő gép utasait nekem feltűnt egy imserős arc. Meg voltam róla győződve, hogy Daniil Kvyat jön nekünk szembe (sokáig nem tudtam feldolgozni, hogy fiatalabb Tőlem...erre mire siekrült, hát nem megjelenik Verstappen?!:D) Senki nem hitt nekem, mindenki állította, hogy nem, én persze, hogy DE :D Addig ment a huzavona, míg ÉN (igen jól olvassátok,én aki szégyenlős, beszari, még magától aláírást sem mert kérni egyedül) oda nem mentem hozzá és meg nem állítottam, hogy nem kérhetnék e egy aláírást és egy fényképet :D Persze akkor már az egész repülőtér odacsődült :D
Legközelebb a Williamsesek hívták fel magukra a figyelmet és kapaszkodjatok meg! Nem, nem a pilótáikkal. El tudjátok képzelni, hogy Rob Smedley feltűnését nagyobb ováció követte, mint némely pilótáét? Halálosan komolyan. Nem mintha én nem örültem volna neki, tegyük hozzá :P Na Ő tényleg egy türelmes ember. Mindenkivel lefényképezkedett, ha nem sikerült többször is (remegett  a kezem sajnálom :D). A végére már nagyon sajnáltam szegénykét. Vele volt az egész családja és szegény kis gyerekek nem értették, mi is folyik ott. Időnként meghúzogatták a nadrágját, hogy mikor mennek már:) Nagyon kis édesek voltak :)
Most őszintén, vele ki nem pózolna :D
Kis aranymaszatok :) 
Később egyszerre keztek el landolni a gépek, mindkét kapunál, így ha esetleg a másik feléről hangokat hallottunk, valaki mindig átszaladt körülnézni. Így történt ez nem sokkal a Williamses események után is, mikor azok a hírek jöttek át a túloldalról, hogy Kobayasi érkezett meg. Gabi átszaladt utánna járni a dolgoknak én elindultam utánna, de ő már sétált nemkem szembe. Nem értettem, ezért kérdeztem tőle, miért nem fut, és Kobayasi már elment vagy mi? Mire ő : Hát nem látod, itt sétál előttem :D :D Komolyan mondom simán elmentem volna mellette, ha Gabi nem figyelmeztet :D  Tényleg nem értettem, miért sétál olyan lazán, nyugodtan, közben pedig két lépéssel előtte sétált Kamui :D

Persze a nagyágyúkat hiába is vártuk volna a legtöbbjük nem kockáztatja meg az elvetemült rajongókat (jelen esetben minket :D) és magángéppel érkeztek vagy nem épp abban a z időben, míg mi ott tartózkodtunk, de azért a remény hal meg utoljára, nem?!:) Mire visszaértünk megérkezett a gép Angliából, mely egy nem is olyan kis Chiltont hozott nekünk :) Komolyan, én nem gondoltam volna, hogy Max ennyire magas :D Remélem idén a testvérét is elcsípem, egy WTCC hétvégén :P


Lehet a legtöbb embernek ezek az apróságok semmit nem jeletnettek volna. Hisz nem Alonso, Kimi vagy Hamilton, de nekem nagyon is sokat jelentett. Általánosságban véve én imádom az F1-et minden kanyarával és csavarjával együtt és ezek a pillanatok csak még közelebb hozták hozzám a kis csapatokkal együtt:) Ezek után már nem tudtam csak úgy ránézni ezekre a pilótákra, mint akik cask feltartják a mezőnyt a végén, hanem jobban át tudtam érezni a helyzetüket és akár egy egy pontjuknak úgy tudtam örülni, mint egy futamgyőzelemnek :)

Előbb utóbb az amszterdami járat is megérkezett, amivel én vártam Giedo van der Garde megjelenését is, és nem is tévedtem :) ( nagyon sajnálom, ami történt vele, nem ezt érdemelte volna...) Hihetetlenul aranyos volt :D Mi siettünk a másik felére az épületnek, nehogy elmenjen a másik kijáraton keresztül, Ő pedig pont sétált nekünk szemben a folyosón. Mikor meglátott minket, valószínű leszűrte, mit is akarunk :D Lelassított, kivette a fülhallgatót a füléből és még Ő szólt nekünk, hogy nem kell sietnünk :D Ráérősen aláírt, fényképezkedett velünk, aztán bocsánatot kért és elment, mivel a bérelt autója már várta. Sajnos nem tudta, mi vár rá ezután :D Szegénykét ugy sajnáltam, még fél óra után se jutott ki, hiába hajtogatta, hogy el kell érnie az autóját :D
Épp hogy Giedo elment még egy ismerős arc jelent meg a folyosón. Szerencsénk volt, hogy a legtöbb pilótával úgy sikerült találkoznunk, hogy csak mi voltunk ott:) Így kedvesek, voltak aranyosak, volt idejük egy-két mondatra. Miután tőlünk távoztak várta őket a kemény mag.

:( <3
Fú nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz írni a Jules-vel való emlékeimről azok után, ami tötént vele. Valahogy az egészet nem is érzem helyén valónak. Pedig annyi pozitív pillanatot átéltünk Vele a hétvége folyamán. Mind azt hittük majd idén folytatjuk. Sajnos ez nem fog bekövetkezni.
Ferrari táska khm
 Az összes pilóta közül Jules Bianchi volt a legaranyosabb, legkedvesebb, legcukibb, legszeretetreméltóbb mind közül. Sok időt szánt ránk, az se zavarta, hogy utánna mentünk, mert valamelyik kép nem siekrült jól és így kb. 20x fényképezkedtünk vele. És ez csak a kezdet volt <3
Azt azért hozzá kell tenni, az egyből lejött, hogy Jules nem egyszerű pilóta, különleges, akinek meg van a támogatója...Ferrari táska, Kempinski hotel...

Már javában elkezdett esteledni, a legtöbb rajongó már megunta és hazament. Mi is a hazautunkra indultunk, hogy elérjük a csatlakozást, mikor  kijáratnál épp hogy összefutottunk Vergne-vel és barátnőjével. Látszott rajutk, hogy fáradtak, de egy- két aláírásra még futott az erejéből ,mégha a fényképre már nem is lehetett rábeszélni. Miközben kifelé haladtunk még Adrian Sutillal is sikerült összefutnunk, aki készségesen még fényképezkedett is a maradék rajongóval, szegény barátnője már alig várta, mikor léphetnek le:)

Egész nap vártuk hátha Kevin Magnussen esetleg befut, mivel az egyik barátnőnk egy ajándékkal készült neki. De sajnos Kevin valószínű más időpontot vagy módot választott az utazásra. A képet odaadtuk egy SKY-os pasinak, aki azt mondta eljuttassa neki, de kétlem, hogy így történt volna. Kár. Ha egy kicsit gondolkodtunk volna, a box utca látogatáskor beadhattuk volna a készítője helyett a McLarenhez, mivel ő nem tartott velünk a hétvége többi napján...






Ez lett volna a kezdet. Eléggé belelendültem a mesélésbe úgy tűnik, pedig még csak a szerdánál tartunk :D Remélem azért sikerült valakit megnevettetnem a hülyeségeimmel és milyen szerencsétlen tudok néha lenni :D Természetesen idén sem hagyom ki ezt a túrát abban, biztos vagyok.
Folytatás nemsokára, ha valakit majd érdekel...

Legyen szép hétvégétek 

Puszil és ölel 

Vivko






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése